A főnök, George fia Drake megérkezik és egy kellemetlen meglepetés várja.

A feketehajú srác lassan közeledett az épület felé. Elgondolkozott az utolsó fél évén. Se az apját, sem a bátyját nem látta. 6 hónapot azzal töltött, hogy floridában az egyik legnagyobb drogkereskedelmet kiiktassa. Miután sikerült neki és átadta őket az FBI-nak visszatérhetett. 

Mikor belépett az üvegajtón körülnézett. Belélegezte az otthona illatát. Majd megpillantott egy szőke nőt és földbe gyökerezett a lába. Az arca dühbe gurult. Feldúltan a nő felé vette az irányt 
Az pedig mosolyogva fordult hozzá és kedvesen köszöntötte. 

"Szia, örülök, hogy visszatértél." Szólalt meg a szőke dallamos hangon. "Te mégis MIT keresel itt?" A férfi majdnem kiabált vele. A hangján legalábbis hallatszott a haragja. "Tulajdonképpen itt lakom. Hogy telt a fél év? Izgis volt a munka?" A srác nem figyelt a kérdéseire. "Mégis mióta laksz itt? Ki engedett ide?" A nő csak nevetett a jövevény viselkedésén. "Fél éve tértem vissza az egyik feladatomból. Akkor kért meg Geoge, hogy költözzek ide, saját védelme érdekében."

"Méghogy a saját védelme? Még is mi vagy te? Csak egy törékeny szőke csitri aki betolakodik az életembe." A srác már teljesen a kiborulás határán volt. 

A szőke mélyen a szemébe nézett. "Ne hívj többet így." A feketehajú gúnyosan felnevetett. "Nekem te nem parancsolsz semmit. Erről az egészről még beszélünk!" A lány még mindíg mélyen a szemébe nézett. Tűrtőztetnie kellett magát, hogy ne használja a képességeit. George megtiltotta neki, hogy a fiainál vagy nálla használja, így kénytelen volt összeszednie magát. "Nem szeretek parancsolgatni, de hidd el jobban jársz ha vigyázol a száddal!" 

A srác arca gyűlölettel telt meg. Nem tudott már mit mondani. Sértve érezte magát. Az apja elárulta. Dühösen megfordult és becsörtetett az apja szobájába aki éppen dolgozott. 

"MÉGIS MIT JELENTSEN EZ?" Kezdett el kiabálni. "Várom, hogy hazajöjjek és erre mit találok az előszobában? Egy kis helyes divatbabát. " Az apa nagyot sóhalytott. Ezt a reakciót várta ezért remélte, hogy a fia először belé botlik nem a lányba és el tud magyarázni mindent. "Nem az amire gondolsz az biztos." 

"Mikor anya meghalt megmondtad, hogy nem lesz több nőd. Ezt mégis hogy vegyem? Elárultál!" A fekete hajúra rátörtek az emlékek. Eszébe jutott amikor az édesanyja haláloságyán megigérte az apja, hogy hárman maradnak férfiak. A két testvér és az apa. "Mind mondtam, nem az amire gondolsz. Csak  a saját védelmemért van itt. A legjobb emberünk."

"Ez a kis porcelánbaba védjen meg téged?" A hangja egyre hangosabb lett. "Sokkal jobb mint hinnéd. A legjobb emberünk. Most pedig csillapodj le. Majd megszokod. Egy kedves teremtés." Próbálta nyugtatni a fiát. "Meddig kell elviselnem?" 

"Még egy ideig. Koreában az egyik ügyünk elfajult, ezért szükségem van valakire aki gond esetén megvéd. " Magyarázta a fiának. "Még mindíg nem értem, hogy voltál képes egy ilyen nőt erre a célra felvenni." Az idősebb férfi megrázta a fejét. "Már nagyon rég óta dolgozik nállunk, ismerem az embereimet hidd el!" A srác csak bólintott és motyogott valamit majd kivonult a szobából. A gyomra a konyhába szólitotta. 

A lány éppen evett mikor beléett a konyhába. "Vehetek egy tállal?" Fordult a lány felé. "Persze, nyugodtan. Frissen csináltam, remélem ízlik!" Mosolygott rá a lány. 

"Azt én is remélem" Fordult el undorral a srác és elindult a terasz felé. Nem akart egy légtérben lenni a nővel. "Jó étvágyat hozzá" Dalolta a lány kedves hangon és megrázta a fejét. Nagyot csalódott George fiában. 

Majd a szőke is felállt mikor George bejött enni. "Ne haragudj lá, gyorsan e lborul az agya... Az anyja miatt mérges rád." Sajnálkozott a férfi. A lány csak megrázta a fejét és mosolygott. "Sejtettem, hogy Meredith miatt van, megértem. Ha nem gond bemegyek a szobámba, elfáradtam." És elindilt a szobája felé. 

Leült a tévé elé és bámulta ahogy mozognak az alakok. Gondolatban máshol járt. Nem esett jól neki amit mondott róla a srác. Hallott mindent amit az apjának agitált. Többet várt George kissebbik fiától, a nagyobbik olyan kedves és figyelmes. A lány visszaemlékezett Meredith halálára. A fiú összeomlott, gondolta ezért érzékenyebb. Majd egy nagyot sóhajtott. "Nyugi, biztos csak a szomjúság miatt vagy ilyen." Mondta magának. Valóbal rég nem ivott vért. 

Geoge kisétált az erkélyre és leült a fiához enni. "Mért nem mondtál nekem semmit róla?" Kérdezte a fiú. "Nem akartam, hogy aggódj értem. Tudtam, hogy le fogod nézni Amyt. Ismerlek." Mondta evés közben a férfi. "Még becézgeted is... Ez azért télleg sok" A srác lecsapta a villát. 

Az apa kedvesen mefogta a kezét. "Ne aggódj, nincs köztem és Amy közt semmi. Rég óta ismerem és nagyon szoros a barátságung. Bízz bennem és nyugodj le. Ha megismered meglátod, hogy nagyon rendes!" A fekete hajú csak lapátolta az ételt magába míg el nem fogyott. "Inkább megpróbálom elviselni a jelenlétét..." Az apa csak megcsóválta a fejét. 

A lány is elkészülődött aludni. Felkötötte a haját, átöltözött. Eléggé kimerítette a mai nap. Rég nem ivott vért azért is gyenge volt, meg csúnyán megbántotta a fiú. 

Lerogyott az ágyra, alig bírt gondolkozni olyan fáradt volt.  Magára húzta a pihe-puha takaróját és eldőlt. Még emlékeztette magát, hogy holnap innia kell. 

Drake még csak meg sem bánta azt amit az idegenről mondott. "Valahogy csak kibírom ezt a nőszemélyt. Mondjuk nem is nézett ki olyan rosszul." Ő is átöltözött és bebújt az ányába. Örült, hogy ismét a saját ágyában aludhat. Pár perc múlva mélyen aludt. 

A nappaliban még George ült a tűz előtt. Élvezte a csöndet. Remélte, hogy a fia megbékél az új helyzettel. Holnap viszont beszélnie kell Amyvel. Még gondolkozott egy sort majd ő is nyugovóra tért.