Egy új feladatot kell elvállalnia Amynek, egy régi ismerősével. 

Amy hajnali 4-kor ébredt a saját sikoltására. Nem szokott álmodni, csak ritkán de a mostani nagyon élethű volt. A haja csapzott volt az izadságtól. Tudta, hogy nem fog visszaaludni ezért felkeléste öztönözte magát. 

"Nyugi, csak egy álom volt! Ez nem fog megtörténni!" Nyugtatgatta magát. Majd feltápászkodott és elment tusolni. Megmosta a haját, beszárította és átöltözött. Az óra mutatja lassan kecmergett a 6-oshoz így elindult a konyhába, valami reggelit rittyenteni. 

Mikor a konyhában meglátta a mosatlan edényeket elszörnyűlködött. "Férfiak" Csóválta meg a fejét. Elmosogatott majd összekevert egy gofritésztát és betette a sütőbe. Az illatok mást is felébresztettek. Hallotta amint a másik szobában nyekergett az ágy amint Drake felkelt. 

"Hmm, de finomak az illatok" Próbált a srác kedves lenni. Remélte, hogy álmodta az egészet de mikor meglátta a lányt minden reménye szerte foszlott. "Gofri lesz." Válaszolta a lány. Meg sem próbált kedves lenni hozzá, a tegnapinál betelt a pohár. 

A feketehajú leült és várta az ennivalót. "Mikor lesz kész?" Kiváncsiskodott. "Nyugi, még kell neki." Válaszolta ingerülten a lány. Meglepődött a srác kedvességén ezért megpróbált ő is kedvesebb lenni. 

Kivette a tepsit a sütőböl és tányérra tette az ennivalót. "Kész is van!" Fordult mosolyogva az előtte ülőhöz. Tett kettőt egy tányérra és odaadta neki. Megkerülte a pultot és helyet foglalt mellette. 

A srác egyből bele is látott és jóizűen megette. "Nagyon utálsz nem?" Kérdezte a lány miután lenyelte az utolsó falatot. "Köööhhmm" Köhögött válaszul a másik, majd fojtatta. "Nem, nem utállak, hisz nem is ismerlek! De az a véleményem, hogy nincs itt semmi keresnivalód."

"Persze, megértem. Meredith halála miatt van nem, Drake?" A lány megbántottan lenézett. "Te meg honnan tudod a nevemet?" Kápadt el a fiú. "És az anyámét? NE MERD MÉGEGYSZER KIEJTENI A NEVÉT." A szőke csak felnevetett. "Saját maga kért meg, hogy tegezzem, hidd el jogom van így hívni. Téged pedig elég régóta ismerlek." 

A lány visszaemlékezett. Sokszor vigyázott Drake-re mikor kicsi volt, majd játszott vele, írt vele leckét ahogy növekedett. Amikor az ideje engedte a gyerekekkel foglalkozott, hogy megkönnyítse George dolgát. "Mégis hogy mered azt állítani, hogy találkoztál az anyámmal? Meg azt hogy ismersz? Tegnap láttalak az életemben először." A hangja egyre dühösebb lett.

Természetesen ezeket az emlékeket törölnie kellett a fiú emlékezetéből, hogy később is együtt dolgozhassanak. "Hidd el, többet tudok rólad mint gondolnád." A srác csak gúnyosan nevetett tehetetlenségén. "És neked mi a neved kis boszi? Hermione? Csak a hajszín nem passzol..." A lány felnevetett. "Nem, csalódást kell okoznom Amabelnek hívnak." 

A feketehajú csak prüszkölt egyet. "Szóval apám már becézget is? Jól nézünk ki..." "Régóta ismerjük egymást. Ha szeretnéd te is becézhetsz csak könyörgöm ne legyek Ama!" 

"Látom jól elbeszélgettek!" Szakította meg a mondatot a belépő férfi. "Már amennyire..." Fintorgott a srác. "Valamit mindíg el kell kezdeni." Mosolygott rájuk George. 

"Amy bejönnél kérlek az irodámba? Lenne egy elintéznivaló számodra."  Mondta hidegen a férfi és betette a tányérját a mosogatóba. "Persze, elpakolok és megyek George! Körülelül tíz perc kell ég itt nekem, az jó neked?" Zümmögte a lány. "Persze, nem kell sietned."

Még tegezi is ez a kis barbibaba. Ő kapja a feladatot. Ez lassan télleg sok lesz. Gondolta magában Drake. Szerencséje volt, hogy Amynek megtiltotta az apja, hogy hallgassa a gondolatait, külömben a lány megint belekezdett volna egy monológba a multról. 

Miután a lány elpakolt bement az irodába és leült a kanapéra. "Miről lenne szó?" Kezdte Amabel. "Egy szigetet lefoglalt egy csapat. Beléptek a Marihuanakereskedelembe. Az egész sziget egy termőföld lett és a bent lakók a rabszolgák akiknek a mezőgazdasági munkákat kell csinálniuk. A sziget le van zárva. Kimenni nem lehet, csak különleges emberek mehetnek be, mint befektetők. De eddig egyszerű lenne. A nagy gond az, hogy az 5 legjobb emberünket is elvitték és nálluk dolgoznak. "

"Szóval ki kéne adnom magamat egy befektetőnek és elutazni oda. Kiiktatni, a főembereket és visszahozni az embereinket? Nem lesz ez nekem egyedül egy kicsit sok? Mármint, jó hogy nem tudnak lelőni, meg minden, megbabrálhatom az agyukat, az is oké. De egy hadsereggel egyszerre ez nem fog menni..." Mondta a lány aggódva. "Nem is kell egyedül menned. Azt gondoltam, hogy Jeffrey-el mennél. Természetesen, ha ez neked oké." Ecsetelte a tervet George. 

A lány összerendült a név hallatán. "Persze, miért ne... Úgyis rég találkoztam vele. Megtiszteltetés lenne nekem!" George elmosolyodott. Természetesen észrevette, hogy Amy nem reagált közömbösen a név hallatán de annyiba hagyta. 

Amabel lenézett a földre. Jeffrey a volt barátja. Nagyon hosszú ideig voltak együtt. A srác szintén vámpír és sokszor egymásba futottak. Mindig is szerették egymást, ezért összejöttek. Együtt is voltak 70 éven keresztül, majd a srác szakított. Amynek nem jutott sok ideje a kapcsolatukra a munka mellett és féltette is őt. Majd a lány megváltozott egy misszió alatt. 20 embert megölt aki ellenszegült neki és kiszívta mindenki vérét. A fiú elkezdett félni tőle. Hiszen bármejik pillanatban bevethette volna a képességeit Amy és manipulálhatta volna az agyát. Ezért inkább búcsut mondott, hogy egyedül térjen vissza a normális élethez. 

Infó nektek: 
Amy képessége annyiból áll, hogy manipulálni tudja mások agyát. Goldolatot olvasni, irányítani. De a cselekvéseket is tudja irányítani gondolatokon keresztül. 
Georgenak nincs különleges képessége, egy teljesen normális ember. 
Drake képes bárkit meggyógyítani, magát is.