Amy és Jeff megérkeznek a szigetre. 

A lány másnap reggel leült a férfi mellé. Lassan indulnunk kéne, a repülőgép készen áll. "Hát jó. Már elbúcsúztál Georgetól?" Kérdezte gondoskodóan a férfi. "Persze. De most gyere, ne várassuk meg a pilótát!"

Pár óra repülés után megérkeztek. A szemül elé egy óriási villa tárult. Két ember a szökőkút előtt várta őket.  Mindkét ember nagyon kedves benyomást tett rájuk, így odaadták boggyászaikat két dolgozónak és elindultak feléjük.

"Nagyon örülünk, hogy épségben ideértek!" Mondták egyszerre. Majd elkezdtek külön-külön beszélgetni.

"Az én nevem Trea és mindjárt meg is mutatom önnek a szobáját!" Szólalt meg a tetkós lány. Jeff kicsit meg volt ijedve tőle, a tetoválása, hajszíne. Egyáltalán nem a férfi izlésének megfelelő. "Nagyon kedves, köszönöm." Mondta kimért hangon.

Amabel azonnal felismerte egy férfit, egy régi munkatárs. De a férfi nem adta jeleit, hogy a lányt ismerné. 

"Megengedi, hogy a szobájába vezessem?" Kérdezte kedvesen a férfi. 

Másnap reggel mikor a tárgyalóterembe értek már várt rájuk a két idegen. 

"Kérem foglaljanak helyet!" Szólalt meg kemény hangon a nő. A tegnapi kedvességéből semmi nem látszott. A vendégek egyből leültek a szemben lévő kanapén. 

"A főnökük nem kíván velünk tárgyalni?" Kérdezte Jeff majd egyből folytatta. "Elég fontos ügyről van szó, így jogunk lenne a főnökükkel beszélni!" 

"Sajnos ezen a héten Torontóban van." Sajnálkozott a pinkhajú. Majd a kreolbőrű férfi átvette a szót. 

"Minden befektetőnket egyenrangúan kezelünk. A bejövő pénz 60% kapják meg. Ez természetesen évszaktól és időjárástól függ. Ha bejelentkeznek meg is látogatjhatják az önöknek kijelölt termőföldet. "

"Mégis mennyi területet kapnánk?" Kérdezte a szőke. Próbált egy buta, szőkenő benyomást kelteni. "5 hektárt." A válasz a másik nőtöl jött egy lenéző hangnemben. Amy boldogan vette tudomásul, hogy sikerült megtévesztenie. 

Tria leült Jeff mellé. "Ha aláírták a szerződést eljönne velem egyet kávézni?" Próbált hízelegni a nő. "Először meg kell beszélnem a feleségemmel, mikor indulunk, de lehet, hogy még lesz időm rá." Vágott vissza a férfi, mire a nő csüggedten továbbállt. Amy pedig lemerevedett a feleség szó hallatán. 

Egy csodálatos ebédet varázsolt nekik a szakács amit mindannyian jóízüen bekanalaztak. Majd követték a két idegent egy másik tárgyalóba. 

Jeffrej furcsállta a helyzetet. Amy pedig még mindíg le volt fagyva a férfi előbbi megnyilvánulása miatt. Mindíg is szeretett volna házas lenni. Egyszer majdnem meg is kérték a kezét. De az rég volt. Emberi ésszel felfoghatatlanul rég. 

"Sajnos a másik tárgyalót éppen most takarítják, így kénytelenek vagyunk a kissebben leülni." A nő hangja eltért a megszokottól. Rideg és kimért volt. Ez Amyt is meglepte, de a gondolatait olvasva semmi feltünő nem történt. 

A tárgyalás után odafordult Lacy a lányhoz. "Kisasszony, kérem kövessen."