Kellemetlen meglepetés

"Oh persze, természetesen." Mondta Amy majd felállt. Búcsut intett a "férjének" majd követte az idegen férfit. Rengeteg folyósón mentek keresztül, rengeteg lépcsőt jártak meg. A lánynak az volt az érzése, hogy körbe mennek. Próbálta megjegyezni az utat de amikor egy sötét szobába értek feladta. 

"Mégis hova vezet?" Hangzott el az első mondat útjuk során. "Majd meglátod, már csak ezt a lépcsőt kell megjárni." Mondta hidegen a férfi. Amabel megijedt a hangnemén. 

"Itt is volnánk." Mondta a férfi és bevezette egy kis toronyszobába. A falak szürkék, vakolatlanok voltak az ablakok meg régiek. Egy börtönre emlékeztette a lányt. "Mégis mit csinálunk itt?" Kezdett elbizonytalanodni. "Mi semmit, de te itt töltesz egy kis időt." Mondta a férfi majd becsapta az ajtót.

Erre leült tehetetlenségében és gondolkozni kezdett. Egy szökésen járt az esze. 

"Sikerült?" Kérdezte a lány. "Persze, gyerekjáték volt. Neked?" "A férfi is a cellájában van." Válaszolt majd mindketten nyugodtan elmentek. 

Jeffrey is be lett zárva egy másik kis kupolába. Egyre dühösebb lett. Neki is csak a menekülésen járt az esze. De mit tehetett? Nem mutathatták meg, hogy vámpírok, külömben egy egész hadsereg ember küzdött volna ellenük, sokak különleges képességekkel. 

"Jeffrey, hallassz?" Küldte át az üzenetet a lány telepatikusan. "Persze, téged is bezártak?" Gondolta a férfi utánna és Amy elolvasta a gondolatait. "Nyugodj meg, minden rendben lesz, ne izgasd fel magad!" Nyugtatta a lány majd felállt amikor kinyilt az ajtó. 

"Szia barbibaba. Lenne pár kérdésem." A fenyegető hang megijesztette a másikat. "Hallgatlak." Hangzott a válasz a rabtól.

"Ki bérelt fel titeket? Válaszolj!" "Senki, a férjemmel be szeretnénk fektetni ebbe az üzletbe." Mondta ártatlanul sötét ruhás és erre ecs jó nagy taslit kapott a lánytól. Mindíg tovább kérdezte és minden egyes válaszért, amiben nem volt információ egy verést kapott. 

A szőke érezte ahogy a vér lefut a hátán ezért kontrollálta magát. Nem hagyta, hogy vámpír gyorsasággal begyógyuljon a sebe. Mikor betelt nálla a pohár lekevert egyet a színeshajúnak. Erre az odébb állt és csak nevetett rajta. "Ha nem mondod meg akkor máshoz folyamodok." Ezzel előhúzott egy rosdás ollót. "Hát így állunk. Régóta növeszteted a hajad." Mondta gúnyos hanggal és levágott egy tincset. Amabel arván egy könycsepp gördült le. Így még nem lett megalázva. A másik a hallgatását látva sorba vágta és tépte le a tincsket. 

Mikor dühösen elment a másik a szőke lerogyott a földre és sírt. Fájtak a sebei, fájt mindene. 

"Jól vagy?" Gondolta Jeffrey a másik kis szobában. "Minden rendben. Trea tudni akarta, hogy ki bérelt fel és idejött megkérdezni. "

"Akkor megnyugodtam. Csak sírást hallottam felőled." Hangzott a kedves gondolat. "Nem én voltam, ne aggódj." Hazudta a lány. 

Ezután megfordult a nyíló ajtóra.