Már nagyon korán felébredtem és leültem a géphez. Izgultam. Az első nap az új suliban. Temészetesen év közepe van. Most költöztünk ide Phoenixbe anyukámmal és az új férjével. Anyummal a város mellett laktunk és sokszor jártunk ide vásárolni, apukám pedig itt lakik. A szüleim elváltak amikor még kisbaba voltam. Édesapám pedig itt lakik szintén, ezért nem idegen a város. 

Nagy sóhajtással kiléptem Facebookból és becsuktam a gépet. -Kezdődik a nyomortanya.- Mondtam és felkeltem a székről. Megfogtam a táskámat és kiléptem a lakásomból. Kívülről fújtam az utat. Apukámmal sokat jártunk erre a lakótelepre, mindíg arról álmodtunk, hogy itt lesz házunk. És láss csodát, anyám egy gazdag gyárast talált. Elbuszoztam a földalattiig utánna azzal fojtattam az utam. Láthatóan más is az én sulimba járt de én bemutatkozás helyett inkább hallgattam a zenémet. 

Elsétáltam a suliig és megálltam az udvaron. Felnéztem az óriási épületre és eltettem az Ipodomat. Inkább megfordultam és a virágokat néztem. Még eleget fogom látni ezt az épületet. Mélyet sóhajtottam. Már reggel hiányoltam Dorothyt, a legjobb barátnőmet. Milyen csendes lesz nélküle. Hallottam, hogy mögöttem szintén végzősök álltak, de inkább nem mentem oda hozzájuk. Még van elég időm megismerni őket. 

A szőke srác egy lépéssel odébb állt. Látszott rajta, hogy nem akar belekeveredni a vitába. -Hé, megjött az új lány. - Jelentette be mire a mögötte lévő pár abbahagyta a beszélgetést. Egy nagyon helyes feketehajú srác és nyilván a barátnője állt ott. A lánynak szép, napbarnított bőre volt és a kiváló alakját egy szép felsővel és egy rövidke szoknyával hangsúlyozta ki. 

A lány végigmért rajtam. Elhúzta a száját és hangosan felnevetett. -Honnan öltözködsz? Szégyenboltból?- Jobban megnéztem a lányt. Egész szép volt. Sötétszőke haj, szép szemek. -Persze, gondolom te meg beleestél a festékesbödönbe ma reggel.- Válaszoltam vissza neki. Szerettem így öltözködni. Kényelmes pulcsi, csőnadrág, sál és converse cipő. 

A lány valóban rendesen ki volt sminkelve. A válaszomra csak elhúzta a száját. A mögötte lévő szőke srác csak elnevette magát. Nyílván nem kedvelte a lányt. Biztos a legjobb barátja barátnője. Gondoltam akkor. Már nem tudott mit válaszolni mivel felhagzott az örömóda. Még egy ilyen buzi csengőt...

Szünetben vettem egy narancslever a büfében. A többiek egy padnál ültek és beszélgettek. Halkan elmentem mellettük a narancslevet szürcsölgetve. Mikor megittam én is leültem egy padra és elmélázna néztem az alsósokat. Nagyon hiányzott a barátnőm. Olyan egyedül éreztem magam nélküle. Neki mindíg volt valami mondani valója. Csak igen közeli barátokkal oldódtam fel. Velük biztonságban éreztem magamat. Dorothy és Keith volt a mindenem. Keithet ovis korom óta ismerem. Olyan mint egy báty nekem. 

A feketehajú srác riasztott fel gondolataimból amikor mellém ült. -Hali, André vagyok. Téged hogy hívnak?- Szólított meg kedvesen. -Emily.- Válaszoltam tömören és viszonoztam a mosolyát. -Volna kedved körbevezetni? Nem tudom kit kérjek meg.- A srác ismét mosolygott. Valami furcsa volt benne. Mosolygott, meg minden de nagyon szomorúnak tűnt. -Persze, nagyon szívesen!-

-Itt nem vezetget körbe senki!- Szólt közbe a szőke lány. -Csak hogy tudd, ő az én pasim!- Fenyegetett meg. De kis hülye, arrogáns liba. Gondoltam magamban. -Nyugi, csak egy új lány akinek meg akartam mutatni a sulit. Ne aggódj.- Elképedtem a srác türelmén. 

-Tudod, hogy csak téged szeretlek. - A srác kedvesen mosolygott rá. A barátnője közelében még jobban sütött rólla a szomorúság. Valami történhetett vele. Igaz, próbálta leplezni, mosolygott. De biztos voltam abban, hogy nem csak annyiról van szó, hogy meghalt az aranyhala. 

Felálltam, hogy kikeveredjek a beszélgetésből. -Szia, Mike vagyok. Ha jól hallottam te Emily vagy.- Mutatkozott be mire csak bólintottam. Nagyon helyes srác volt. -Láttam reggel te is földalattival jársz. Van kedved ma velem menni?- Boldogan elmosolyodtam. - Persze, köszi!

Klassz volt Mike-al utazni. Igazán kedves volt. Megtudtam, hogy Andéval már 15 éve legjobb barátok. Pont mint én és Peter. Mikor hazaértem ledobtam a táskámat és elindultam megkeresni a cicámat. -Sapiiii hol vagy?- Kiabáltam és lementem. Kimentem a lakásomból hátha kint kóboról, mire megcsörrent a telefonom. Apukám volt az.
- Szia kislányom, hogy telt az első nap?
- Hát, megismertem egy kis libát meg két kedves srácot. A suli meg a szokásos...
A háttérben nevetés hallatszott. 
- Van kedved egy apu hétvégére? 
- Persze, eljössz értem?
- Pénteken este nyolckor?
- Igen, na de most mennem kell. Nem találom sapit!
Elbúcsuztunk egymástól és éppen akartam folytatni a keresést mikor megfordultam és a lábam előtt egy kiscicát pillantottam meg. 

- Hát megvagy te kis huncut! - Kiáltottam mire a cica bűnbánóan nézett rám. Felemeltem a földről és bevittem a földszintre. Azonnal letelepedett a párnájára és aludni kezdett. Én felmentem és bekapcsoltam a gépet. Felmentem MSN-re és Facebookra. Küldtem a két srácnak barátkérést Facebook-on és láttam, hogy André-nak majdnem ugyanolyan a neve mint nekem. Én Devon-Knight vagyok ő pedig Devon. Meg is jegyeztem ezt egy üzenetben. Ezután elővettem a leckémet és nekiálltam a házidolgozatnak.