Másnap reggel ismét korán keltem. Rosszat álmodtam, így gyorsam beugrottam a zuhany alá. Jót tett a hideg víz. A hajamat is megcsináltam, kisminkeltem magam. Nem voltam soha olyan cicababa mint a tegnapi szőke lány. De egy kis szemcezurát, szempillaspirált sosem sajnáltam. Felkaptam egy farmert és egy pólót. 

Leültem a gépemhez és írtam apumnak egy e-mailt. Mivel még egy jó órám volt mire indulnom kellett, elkezdtem játszani. Bevallom, kicsit fiús vagyok. Imádom a gépeket, kedvenc időtöltésem a külömböző ősrégi gépek javítása. De az autókat is imádom. Apja-lánya. :) Idegesen ugrottam fel a géptől amikor ránéztem az órámra. 

Szerencsére még időben értem be a suliba. A két srác most egyedül volt, a szőke a ribi barátnőinél. Egyik szünetben leültem az egyik padra. Ismét álmodoztam a régi suliról. André csendesen leült mellém. "Jaj de megijedtem." Kiáltottam amikor észrevettem és próváltam nem leesni a padról. "Ha gondolod megmutatom ma a sulit." Miután mindent megmutatott beültünk egy kávézóba. "Mi történt a barátnőddel?" Kérdeztem meg, miután feltűnt, hogy nagyon egyedül van. "Szakított tegnap." Anélkül hogy szóltam volna elkezdett mesélni. "Az apán négy hónapja meghalt, és azóta nagyon megváltozott a kapcsolatunk." "Az anyukám sógora is négy hónapja halt meg, de nem ismertem." Mondam csendesen. 

Hosszas beszélgetés után hazatértem. Megcsináltam a házit és leültem a gépemhez. Este André kiszállt az óriási ház előtt a taxiból. "Uhh. Most hol csengessek?" Sóhajtott amikor felnézett a házra. Amikor meglátta a virágos bejárót egyből tudta, hogy az Emilyé lesz. Megnyomta hosszan a csenfőt és várt. 

Felsikoltottam ilyedtemben. "Ki a fene az ilyenkor?" Lecsaptam a laptopom és gyorsan a szennyesbe dobtam a ruháim és bevetettem az ágyamat. Amikor kinyitottam az ajtót leesett az állam.  

"Te mit keresel itt?" Mosolyogtam kedvesen Andréra. "Hát, ha nem zavarok, akkor beszélnünk kéne." Kicsit megijedtem. Beszélni? Miről? "Persze, gyere be!" Bevezettem a kis lakásomba. A fiúnak elnyerte a tetszését a kis privát apartmanom. Megcirógatta a cicámat és helyet foglalt az általam mutatott helyen. "Nincs is tévéd?" Próbálta a srác megtörni a jeget. Sejtette, hogy mit gondolok. 

"Nem nincs, arra ott a gép." Válaszoltam és ránéztem várakozón. "Miről szerettél volna beszélni?" "Hát, arról lenne szó, hogy mai beszélgetésünk után volt egy-két kételyem és kutakottam a régi albumok között. Ezt találtam." Egy képes albumot húzott elő. Poros volt, látszott, hogy régen nézték meg. Kinyitottam a könyvet és az első oldalon két kisbaba feküdt. Egyik fiú, másik lány. Alatta az írás: Emily és Andé

"Ez mit jelentsen?" Sikítottam fel. Lassan legördült egy könycsepp az arcomon. "Megkérdeztem anyukámat. Az apán megcsalta az anyámat a húgával. Azaz a te anyukáddal." Nem tudtam mit szólni. Szóval az anyáink testvérek? És egy apánk van? Azaz testvérek vagyunk? Akkor aki négy hónapja meghalt az az apám. És én soha nem láttam. A könnyeim záporoztak. "Hé, ne sírj." André átölelt. 

Anyám pont jókor jött be. "Az mi?" Kérdezte egyből amikor meglátta a könyvet, ami kitárva fekűdt a heverőn. "Pont az amire gondolsz. " Válaszoltam tömören. "Emily, el tudom magyarázni." Andé ismét átölelt amikor elkezdtem sírni. "Akkor haljam" Hüppögtem halkan. 

"Édesapádat egyszer megcsaltam. Mégpedig a nővérem férjével. Részegek voltunk, nem tudtuk mit csinálunk. A nővérem megbocsátott neki, de apáddal... öh... vagyis Carl-al úgy döntöttünk, hogy elválunk. Nagyon sajnáltam amit tettem, meg is bocsátott nekem, de azon a véleményen voltunk, hogy mindkettőnknek jobb lesz ha elválunk." Anyám szomorúan fejezte be a beszédét. 

"Ez azt jelenti, hogy akiről eddig hittem, hogy az apám az egy idegen férfi? Csak a volt férjed?" Ezekkel a szavakkal kirontottam a házból és a temetőbe szaladtam. A valódi apám sírjához. Egy fél óra mulva André mellém ült. Megölelt. Így ültünk ott a gyér fényben az éjszaka közepén. Egy jó idő után megtörte a csendet. "Gyere, elviszlek hozzám." 

Amikor a szobájában voltunk leültem az ágyra és elkezdtünk beszélgetni. "Hát a ház a tiétekhez fasorba se megy." Mondta szégyenkezve. "Nekem nagyon tetszik. Anyám új pasija miatt lakunk ott. Nekünk sosem volt igazán pénzünk. Kellemesen éltünk egy kis lakásban anyámmal." Kezdtem el mesélni. "Jobban vagy már?" Kérdezte amikor befejeztem a múlt elemzését. "Még felfoghatatlan számomra. Akit eddig az apámnak hittem az nem az és az igazit sosem ismertem." Ismét elsírtam magam. A telefonom megszólalt a zsebemben. Egy SMS. Letöröltem a könnyeimet és kinyitottam az SMS-t. "Kislányom, ne búsulj. Anyád nem akart rosszat. Te mindig az én kislányom maradsz. Megértem, hogy szomorú vagy, ki nem lenne a tehelyedben? Légy erős, gondolj át mindent. Ha beszélni szeretnél hívj fel. Apu"

Elmosolyodtam az SMS-en. Imádtam az én apukámat. Attól függetlenül, hogy nem ő a vérszerinti apám mindig is úgy fogok rátekinteni. Fáradtan bebújtam az ágyba. André átkarolt és betakart. "Én lent alszom a kanapén. "Súgta a fülembe amikor félálomban voltam. Lassan kikelt az ágyból és lekapcsolta a lámpákat. Amint becsukta az ajtót ismét elsírtam magam.