És elérkezett a hétfő. Lucy későn kelt, ezért igyekeznie kellett. 11-kor kezdőtött a "versengés". Mindenki begyakorolt egy számot amit elő kelett adnia az új befektetőnek. A lány felöltözött és feligyekezett ahol a többiek már összegyültek. Amint megpillantotta a férfit, egyből nevetni kezdett. Egy cingár kis vénember. Egy ilyen akarja az ország legjobb balettintézetét vezetni? A három legjobb Lucy, Freya és Rick legultoljára léptek fel. 

Rick mint mindíg egy fenomenális számot mutatott. Mindenki tátott szájjal bámulta. A szőke már megszokta, hogy a legjobb ezért nagy dicsőséggel fejezte be a számot. Meghajolt a tapsvihar után és elhagyta a "színpadot". Utána Freya következett. Probált tökéletességre koncentrálni de nem ment neki. Túleröltetés miatt fájt a térde, ez látszott a táncán. 

Lucy beleadott mindent. Tüzet lehetett látni a darabjába és a mozdulatsorok mind perfektek voltak. Se egy botlás, semmi hiba. Kecses és fenomenális volt. Az idegen férfi nagy szemekkel nézte. Mikor ő is végzett, megszólalt a férfi. "Mivel mostmár én fogom vezetni ezt a társulatot, ezért én mondom meg mit adtok elő. Egykor én is itt ugráltam köztetek, tudom miről beszélek. A következő darabotok a hattyúk tava lesz. Lucy, te játszod a fekete és a fehér hattyút. Rick te leszel a herceg. " 

Freya arca vörössé vált. Ő csaj egy egyszerű hattyú lesz. Semmi több. Minden fáradozása semmi volt. Minden fájdalom, minden óra amit próbával töltött el. Dühös volt a húgára. A férfi körülnézett és elindult az ajtó felé. Még szomorúan ránézett a barnahajú lányra. Ismerte a helyzetét. Túl jól dolgozott, túl sokat, hogy minden tökéletes legyen. De nem ismerte a határokat és megsérült, ami elrontotta a szerepét. Mint nálla, csak neki a sérülése miatt örökké ott kellett hagynia a balettot. 

A többiek elvonultak. Rick odaballagott a barátnőjéhez és átölelte. "Minden renben lesz. Ez csak egy darab, ne aggódj!" A lány megölelte a szöszit, mégis a sírás küszöbén volt. Ilyen pillanatokban örült, hogy együtt voltak. A fiú megértette. 

Lucy természetesen nagyon boldog volt. A munkája meghozta a gyümölcsét. Sajnálta a nővérét. A kedvenc darabja volt. Mindíg arról álmodott, hogy ő alakíthassa a fehér hattyút. Most pedig a húga játszotta mégpedig a gonoszt és a jót. 

Másnap el is kezdőtdek a próbák. Rick egy csapásra kedvesebb lett hozzá. Nevetgéltek, szórakoztak és nagyon jól megértették egymást. Tökéletesen táncoltak együtt. Rick megfogta a lányt. Minden hibát kijavított. Mintha rájuk szabták volna a szerepet. Az egyik jelenet végén Rick lassan lecsúsztatta a lányt az egyik emelésből. 

A szoros ölelés kicsit kellemetlenül érintette a lányt. Ki akart szabadulni, de a srác nem engedte. Az szöke arca egyre közeledett az övéhez. A fiú hosszan megcsókolta. 

Lucy kibontakozott az ölelésből. A srác jól csókolt, nagyon jól. Rick szemében szomorúság csillogott. "Sajnálom, elvesztettem a fejem." Suttogta halkan. A lány nem szólt semmit. Így áltak egymással szemben percekig. 

A kékhajú törte meg a csendet. "MÉGIS HOGY MONDJAM EL EZT A NŐVÉREMNEK?" Kiabált a srácra, aki mégjobban sajnálta a csókot. "Fogalmam sincs. Tényleg sajnálom." Erre megfordult és elviharzott. 

Lucy dühös volt és nem tudta mire vélni ezt az egészet. Mit tegyen most? El kell mondania. Abban biztos volt. Áttúrt a haján. Nagyot sóhajtva lement zuhanyozni. 

Eközben Freya orvosnál volt. Gondterhelten csukta be maga után az ajtót. A kezében lévő leletek nem mutattak semmi jót. Lassan elbicegett a taxi-ig és beült.