Lassan letámolyogtam a lépcsőn és ledobtam magam a kanapéra. Megdörgöltem a szemem és ránéztem Andréra aki aggódóan figyelt. - Jó reggelt! - Köszöntöttem amit egyből viszonzott. - Monden oké? - Kérdezte. - A szemed alatti karikákat ítélve nem sokat aludtál. - Ösztönösen még egyszer megdörgöltem a szemem. 

- Hát nem is. Mit csináljak reggelire? - Kérdeztem és kinyitottam a hűtőt. - Gofrit szereted? - Amikor megfordultam nem láttam senkit. Fentről kiabálást hallottam. - Igen gofri jó lesz. Pillanat csak átöltözöm. - Igen, emlékeztem. Miattam nem tudott bemenni a szobájába. 

- ÁÁÁ - Sikítottam, mire rögtön melettem termett. - Mi történt? - Kérdezte de egyből látta, hogy csak a kaját égettem oda. Gyorsan megettük az égett gofrit és én felszaladtam átöltözni. 

Eközben kint
- Szia, hát te mit keresel itt? - Köszöntötte Mike a feketehajút. - Az a hejzet, hogy elromlott a kocsim és nincs pénzem bérletre. - André nagyot sóhajtott. - Neked mindig muszály új játékokat venned? - Nagyon jól tudta, hogy hova ment a srác pénze. Playstation egyszer még hontalanná teszi. - Hát, most jelent meg az egyik amire rég várt... - Kezdett magyarázkodni de a másik közbeszólt. - Jólvan, jólvan. Szívesen elviszlek. -

Abban a pillanatban kiléptem az ajtón. - Kész is lennék. - Mondtam és meglepőttem a másik srác jelenlétén. Az nagyot nézett. Én pedig természetesen elpirultam. Végignézett rajtam. - Nállad aludt? - Kérdezte komoran a bátyámat. Mintha egy szikra féltékenység lett volna a szemében. 

- Hát igen... - Kezdtem bele a mondandómba mire André leintett. - A kocsiban elmesélem. Ha nem indulunk el fogunk késni. - Ezzel elindult a garázs felé és kinyitotta. 

- Vezethetek? - Újjongtam fel amikor megláttam a kocsit. - Hát nem is tudom... - Habozott a tulajdonos. - A kocsija a szeme fénye, még engem sem enged vezetni... - Mondta a szőke és tátott sájjal bámulta amint André odadobta nekem a kulcsot. 

- Hát, mondanunk kell valamit neked. - Kezdte a mesélést André. A cisszapillantó tükörben láttam, hogy a szőke a legrosszabbat várta. - Emilyvel tegnap rájöttünk, hogy féltestvérek vagyunk. - Mike ledöbbent. - Ez most komoly? - Én csak szomorúan kinéztem az ablakon. A sírás küszöbén voltam. - Igen. - Válaszolta tömören André, amiint látta, hogy nem tesz jót nekem a téma. 

A suliban Liana szúrós szemekkel nézett minket és láthatóan élvezettel pletykálkodott rólam barátnőivel. Ha a tekintete ölni tudtna akkor halott lennék, az fix. 

- Hát, örülök, hogy Andrénak ilyen klassz húga van. - Kezdeményezett a srác amire megint elpirultam. - Én meg örülök hogy ilyen kedves bátyám van. - Nevettem fel halványan. - Nagyon fáradtnak tűnsz. Vagy inkább szomorú vagy? - Tudakolta a szőke. - Mind a kettő. Volt már jobb éjszakám. - 

Lia elosont a beszélgetésünk közepette a sarokba és leült a padra. 

- Mit szólnátok hozzá ha elmennénk mi hárman ma délután a parkba? - Vetette fel Mike. André elhúzta a száját. - Hát oké. - Egyeztem bele. - Na ne legyél már ilyen, biztos jó móka lesz! - Böktem meg a könyökömmel. 

Eközben

A sarokban a lány mindent halott. Azt tervezte, hogy követi őket. Néha gyilkos szemekkel felpilantott a tankönyvéből. 

- Srácok, nagyon örülök, hogy elhoztatok ide! Utoljára kiskoromban voltam itt. - Mosolyodtam el. Mindenre emlékeztem még. Apukám lökött meg a hintán, anyukám aggódóan ült a padon és kikészítette a szendvicseket. A régi szép idők. Nagyot sóhajtottam. Mike kedvesen mosolygott rám. André átkarolt. - Erre valók a tesók nem? - 

Hirtelen feltünt a feketehajú volt barátnője. - Ezt most direkt csinálod ugye? - Kérdezte dühösen amikor végignézett rajtunk. Még mindíg ölelkeztünk. - Mi a közöd hozzá? - Válaszolt Mike. A hangján hallani lehetett, hogy nem kedveli a lányt. André gonoszan nézett a legjobb barátjára. Még mindíg érzett a lány iránt valamit. -  Ha jól emlékszem te szakítottál. Ha megengeded szeretnénk egy kellemes délutánt eltölteni. - Válaszolta kedvesen a bátyám. Örök úriember... Gondoltam magamban és elmosolyodtam. 

Elmentünk a büféhez és rendeltünk. Mike-al leültünk a padhoz enni, amíg André várt az ő adagjára.  - Na ezt tényleg nem gondoltam volna. De nagyon tetszik, hogy testvérek vagytok. - Mondta két falat közepette. - Hát, én is nagyon örülök neki. Mindig is szerettem volna egy testvért. - 

A srác nagy levegőt vett. - Hát igen. Láttam, jó vagy matekból. És én egyáltalán nem... Volna kedved suli után elmagyarázni? - Elmosolyodtam. Matek és fizika volt az erősségem. Egyáltalán nem tartoztam a szőke cicababákhoz. Kényelmesen öltözködtem, fekete volt a hajam és nem tekintettem a matektanáromra, mint ha egy hóhér lenne. De kétségtelen, még soha nem volt barátom. - Hát, nagyon szívesen! - Egyeztem bele. 

Végül André is leült hozzánk. - Tudjátok srácok, szombaton lett volna a 2 évesünk Liával. Gondoltam sütök egy tortát neki, gyertyákat gyújtok és így várok rá, hisz még megvan a lakáskulcsa. - Amikor bejelentette nagyot harapott a hotdogjába. A ketchup szerte-szét fröcsögött. Mike-nak nem tetszett az ötlet.