Elérkezett André nagy napja. Leültem mellé kora reggel a kanapéra és megkérdeztem mivel szeretné meglepni Lianát. - Hát gondoltam sütök neki egy tortát amibe írok egy 2-est  és csertyákkal kirakok egy szivet. Így fogom várni a szobájában. - Nagyon tetszett az ötlete, egy nagyon gesztusnak tartottam. - És milyen tortát sütsz?- Kérdeztem kíváncsian. Imádtam sütögetni. 

-Gondoltam egy sachertorta lesz. Remélem sikerül.- Elövett egy szakácskönyvet és a kezembe adta. Elslattyogott a hűtőig és kinyitotta. -Mi kell hozzá?- Kérdezte egy kicsit idegesen. 

- 180g étcsoki, 140 g margarin, egy csomag vaníliáscukor, 8 tojás, 140 g liszt, sütőpor, porcukor, baracklekvár és a mázhoz szintén étcsoki.- Miközben mondtam minden hozzávalót egy táncára tett és nekilátott a recept szerint. 

Figyeltem ahogy dolgozott és egyre jobban egyedül éreztem magam. Nekem soha nem volt még barátom és nagyon aranyosnak tartottam tőle, hogy ezt megcsinálja a (volt) barátnőjéért. Mikor készlett a tortával, becsomagolta és egy jó adag gyertyával elindult Lianához. 

Miután elment, elhívtam Mike-ot. Nem kellett sokat gyalogolnia, hiszen 2 házzal odébb lakott. - Te kedveled Liát?- Tettem fel a kérdést amire elhúzta a száját. -Nem igazán. Csak azért nem panaszkodom mert André szereti. Amúgy pedig szerintem egy kis hülye ribanc.- Elégedetten fejezte be a mondandóját és hátradölt a kanapén. 

- Én se nagyon kedvelem. Szerintem sokkal jobbat találna.- A fiú csak helyeslően bólintott. Nagyon jót beszélgettünk míg két óra múlva André feltépte az ajtót és bejött. 

Leült a fotelbe és idegesen gyűrögette az újságot amit az előbb a kezébe nyomtak. -Mi történt?- Kérdeztük kórusban. - Másfél óra várakozás után kinyilt az ajtó. Bejött azzal az új scráccal csókolózva. Bemostam annak a féregnek egyet és eljöttem.- Mindketten megdöbbenva hallottuk. Azt tudtuk hogy az a lány nem egy szent, de ezt még mi sem képzeltük volna el róla. 

Mike az ablakhoz sétált és szidta azt a libát. André lehúrrogta. Még mindíg szerette és vissza akarta kapni. Miért van ilyen embereknek pasijuk? Nekem, aki igazán szeretném és tisztelném a barátomat nincs. Igazságtalanság. 

- Én mondtam hogy nem ér meg annyit az a lány! André, felejsd el!- Erre csak csóválta a fejét. 

Hirtelen megcsörrent a telefonja. -Igen? Ah, te vagy az. Öszintén szólva nincs miről beszélnem veled. Jó, oké. Megyek. - Ezzel letette és felviharzott. Öltönyben beült az autóba és elhajtott. 

Eközben

Liana idegesen várt, hogy André feltünjön. Bűntudata volt és beszélni szeretett volna a sráccal. Amint meglátta, hogy a barátnője a pultnál szabad lett felállt és odasétált. 

Kényelembe helyezte magát a bárszéken és kiöntötte a lelkét. -Hát, sok szerencsét. Nagyon aranyosak voltatok együtt és remélem ismét összejöttök. - Vígasztalta a barátnője, míg végre megérkezett a várva várt személy. 

- André úgy sajnálom! - Kezdett bele a lány. A fiú csak hidegen nézett rá. Semmi megértése nem volt. - Megértelek, hogy mérges vagy rám és nem akarsz látni. De nagyon hiányzól. Amiután elrohantál gondolkoztam rajta. Nagy hiba volt szakítanom veled. Én még mindíg szeretlek.- A fiú csak csóválta a fejét és fenhangon válaszolt. - Akkor miért kelett azzal a buzival csókolóznod? Le is feküdtél vele?- A lány szomorú lett. - Hiányoztál és úgy gondoltam, hogy ez majd eltereli a gondolataimat. Nem, azonnal ekültdem miután elmentél. - A srác arca kicsit megenyhült. 

Felállt és elbúcsúzott a lánytól. - André, kérlek! - Könyörgött a szőke. - Majd beszélünk a suliban, most mennem kell egy interjúra az ösztöndíj miatt. - A lány végigmérte. Tetszett neki amit látott. - Szóval ezért ez az elegáns öltözék. Jól áll neked! - André elhúzta a sáját és elment a dolgára.