Másnap reggel mindkét srác korábban kelt és a hasuk a konyhába vezette. Amint a fekete megpillantotta a másikat egyből dühbe gurult. -Kár, hogy nem pusztultál ott.- Mormogta a fiatalabbik. A másik csak mosolygott. Nemsokára nem kell már elviselnie ezt a kis férget. 

- Ne aggódj kiskomám, nem sokáig rontom még itt a levegőt. De egy kedves jó reggelt is meg tette volna. - Drake csak dühösen prüszkölt. Nagyon nem kedvelte az előtte álló férfit. -Addig jó. Csak szolidalitásból türlek itt meg. - 

Amabel cipője kopogott a konyha kövén mire mindketten abbahagyták a civakodást. Ránéztek a lányra aki nagyon gyengének tűnt. - Kérlek hagyjátok abba. - Mondta erőtlenül. A feketehajúnak leesett az álla a haja láttán. 

- Mi.. Mi történt a hajaddal? Olyan szép hosszú volt. - A szőke gyorsan odasziszegte neki: - Kerüld a témát. - A lány csak legyintett. - Semmi gond. - 

Amy kiült reggelizni a teraszra, mire Drake is csatlakozott hozzá. - Most komolyan, levágattad a hajad? - A lány haloványan felkacagott. Akaratos és kiváncsi volt a srác. Néha pokolian idegesitő ez a két tulajdonság egyben de nagyon jól is tud jönni. - Hogy is fejezzem ki magam. - Gondolkozott. Nem akarta elmondani, hogy megverték. Megint kellemetlen megjegyzéseket kapott volna. 

- Monjuk úgy, hogy nem az én érdemem.- Folytatta mosolyogva. Jeff is odaült hozzájuk az asztalhoz. A lány előtt próbált kedves lenni a vitatársához. Aki egyszerűen levegőnek nézte. 

- És hogy sikerült a misszió? - Terelte el a témát Drake. - Elvégeztük. - Adta a tömör választ a szőke srác. Amint találkozott a kettejük tekintete szinte villámokat lehetett látni közöttük. - Amabel beszélhetek később veled négy szemközt?- Kérdezte Jeff. A lány bólogatott. 

Később le is ültek a nappaliban mindketten, egy forró csoki után. - Akkor figyelek. - Mondta a lány erőtlenül. Ez a feladat, nagyon kiszívta az erejét. Néha voltak emlékképei. Mintha kezdett volna szétesni az agya. Az egyetlen erőssége. A képessége. Nem tudta kontrollálni, hogy mikor mit gondol. Rég elraktározott emlékek törtek fel. - Holnap beszélünk ok? Nagyon fáradtnak tűnsz. Georgenak még el kell mesélnem a történteket. Aludj jól. - Mondta és egy puszit nyomott a lány homlokára. 

A lány megcsóválta a fejét és eldőlt a kanapén. Nem tudta, hogy igazat mondott-e a srác. Olyan hosszas eggyüttlét után fájt neki, hogy ílyen közömbös lett. 

Ismét ugyanazt álmodta. Kora reggel, felpattant a kanapéról. - Na ne. A kanapén aludtam? - Nyöszörgött. 

Elkezdte csinálni a reggelit, hogy megtudjon lepni mindenkit. Mikor beleöntött mindent a turmixgépbe ismét egy emlék jött elő. Magát látta amint a húgával játszik amikor még kicsik voltak. Amikor eltűnt a mozgókép zaklatottan fojtatta a főzést. 

Elsőként Drake jött elő a szobájából. - Hogy aludtál szöszi? - Kérdezte vidáman. Láthatóan kezdte megkedvelni a lányt. Főleg most, hogy látta, hogy apjának igaza van. Szépen elrendezték azt a szigetet. -Történetesen a kanapén aludtam. - Mondta álmosan Amy.  Erre nagyot nevetett a srác. Épphogy sikerült elugrania a repülő konyharuha elől. Nevetve eloldalgott a szobájába. 

A lány még mosolygott amikor az aranyhajú mellé állt. Ismét a frászt hozta Amyre. -Elnézést.- Mormogta. - Most lenne egy kis időd? - A világosszőke bólogatott. - Szerintem tisztában voltál vele, hogy elmegyek miután végeztünk ezzel a feladattal. - Kezdett bele. A lány nagyot sóhalytott. Utoljára, akkor beszélt ilyen hangon a srác vele, amikor szakított.

- Kérlek ne légy szomorú. Itt egy nagyon szép helyen élsz, kedves emberek vesznek körül, akkor is, ha az egyiket nem kedvelem. Egész életedben George melett álltál és támogattad. Folytast ezt! Nagyon tisztellek ezért!- Amabel arcán egy könnycsepp gördült le, amit a srác azonnal letörölt. - Kérlek, ne sírj.- Suttogta. - Miért nem tudjuk megpróbálni még egyszer? Hisz oly könnyedén megcsókoltál minap. - Zokogott a lány. 

- Megvolt az oka annak idején, hogy elváltak az útjaink. Akkoriban nagyon megváltoztál. Lázadtál. Ezek az emlékek mind megmaradtak bennem. Akkor nagyon megbántottál. Ha nem is vetted észre. Olyan gyönyörűek voltak az évek veled és az utolsó években annyit szenvedtem. Sosem vetted észre. Próbáltam megszokni, hogy megváltoztál. Most egy sokkal érettebb és kedvesebb Amabelt találtam itt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem szeretlek, de amikor a szemedbe nézek kételyeim vannak. Nem vagyok biztos benne, hogy most kit látok. Azt akit szeretek, vagy azt akit elhagytam.- A férfi szavai meghatották a lányt. - Utálom magam azért. Olyan szép életünk volt. De soha többet nem hozhatom rende amit tettem. - 

- Azért csókoltalak meg, mert elragadott a pillanat. Amíg itt voltam, azt a lányt láttam benned, akibe hatvan éve beleszerettem. Kérlek légy boldog nélkülem. - Mondta Jeffrey és megcsókolta. Utoljára a lányra pillantott. - Kérlek. - Suttogta Amabel. -Légy boldog. - Lengett az utolsó mondat a levegőbe miután eltűnt az aranyhajú.