Amy kora reggel a saját sikolyára ébredt. Próbálta megnyugtatni magát. Ismét rosszat álmodott. Most őt üldözték, őt és a családját. Ezért nem mondta el soha a rendes nevét, hogy ne találjanak rájuk és ne hozzák kapcsolatba őket. De az álom olyan élethű volt. Szipogva az ágya szélére ült. Akkor kinyilt az ajtó.

Drake lépett be rajta. -Sikoltást hallottam. Jól vagy?- Tudakolta aggódóan és leült a lány mellé az ágyra. Az pedig elfeküdt melette. Még mindíg kapkodta a levegőt a "meneküléstől". -Igen, persze. Csak rosszat álmodtam. - 

-Szeretnéd, hogy itt maradjak egy kicsit? Beszélgethetnénk...- Ajánlotta fel kedvesen a srác. Látszott rajta a fáradság ami a lánynak is feltűnt. -Igen, kérlek. Csak akkor, ha nem vagy fáradt. Miért vagy még fent ilyenkor?- -Még volt pár dolgom a gépnél, nem rég végeztem vele.- Adta a választ. 

Egy kis beszélgetés után Amabel ismét elaludt. A feketehajú melette vigyázta az álmát. 

Amikor kinyitotta a szöszi a szemét felsikoltott és a második pillanatban talpon volt. Túl gyorsan. Gondolta magában. Figyelnie kell arra, hogy lassan mozogjon. Lassan visszadőlt a srác mellé az ágyra. 

-Hogy kerülsz ide?- Kérdezte furcsállóan. -Rosszat álmodtál és még beszélgettünk este. Azután elaludtál. Én pedig itt maradtam.- Válaszolta a srác mosolyogva. -Egész éjszaka melettem virrasztottál?- Kérdezte megrökönyödve. -Így is mondhatjuk.- Kapta a választ. 

-Hova tűnt a hajad?- Tette fel a kérdést amikor észrevette a megcsonkított hajkoronát. -Fodrásznál voltam. Mondtam már neked hogy jól áll ez a rövid haj? Olyan kedves kinézetet ad.- A lány felnevetett. -Neked is jól áll. - 

Pár perc beszélgetés után felállt és elment zuhanyozni. 

Amikor a srác a konyhába lépett nagyban sűrgött-forgott a reggelit készítve. -Te már itt vagy?- Kérdezte meglepetten. 

Amabel ilyedtében leejtette a tojást amit éppen a kezében tartott. - I... Igen... Jaj, de megijesztettél.- Szabadkozott. -Segítek.- Mondta a srác és feltörölte a széttört tojás foltjait. 

Reggeli után leültek a kanapéra. -Kérdezhetek valamit?- Mondta zavartan Drake.

Amynek ismét emlékképek törtek fel. Most a srác gyerekkorából. Amikor még kicsi volt. Teljesen benne élt az emlékben. Nem tudta kontrollálni, hogy mire gondol. Kezdett kétségekbe esni. Nem tudta kontrollálni a képességét. 

-Amabel? Jól vagy?- Szakította ki gondolataiból harmadik szólongatásra a srác. - Igen... Persze, kérdezz.- Dadogta a lány. Feltétlenül beszélnie kellett George-al. Ezzel nem csak magát veszélyezteti. 

-Azt akartam kérdezni, hogy hova tetted azt a féleszűt.- Mondta dallamos hangon az ember. - Elment. Véget ért a feladata, ismét visszatért az otthonába. Mint minden épeszű ember teszi.- Mondta elgondolkodva a lány. -Akkor te nem vagy épeszű?- Nevetett a másik. -Hát... Lehet...- Vörösödött el a szőke. 

-Te honnan jössz?- Egy mély levegővétel után folytatta. -Te meg Jeffrey együtt vagytok nem? Mióta? Hogy voltál képes egy ilyen pasit kifogni? Hisz szép vagy, okos.- 

Amabelnek nem tetszett amit mondott. -Mégis mi a közöd hozzá? Nem az én dolgom, hogy kivel mit csinálok?- Rikácsolta paprikás hangulatban. 

-Igazad van. Sajnálom. - Kért bocsánatot a feketehajú és készült felállni. -Ne, várj. Nem úgy gondoltam.- Tette a lány a kezét a fiuéra. 

-Ha szeretnéd szívesen elmesélem. - A srác hátradőlt és várakozóan pillantott rá. -Jeffrey-el régóta ismerjük egymást. Sokáig voltunk együtt.- A srác egyből közbeszólt. -És most elhagyott?- 

-Nem, nem most. Négy évet voltunk együtt. Két éve tettem pár dolgot amit nem kellett volna. Amivel nagyon megbántottam. Most hogy ismét találkoztunk, olyan volt számomra mint régen.- Mesélt tovább. 

-Ezért esett ilyen rosszul amikor ismét elment. Még mindíg szereted. - Folytatta a srác. Amabel csak bólogatott. -Azt mondta még mindíg szeret.- Suttogta. 

-Megcsaltad, vagy mit tettél, hogy  így megbántottad?- Nagyot sóhalytott a szőke. -Olyasmi. A kapcsolatunk végén már minden nap csak szomorúbb lett. - Nagy hallgatás következett. -El sem tudnád hinni mit nem adnék meg, hogy visszatekerjem az időt. Vagy, hogy bosszút álljon rajtam és elfelejtse mindazt ami történt.- Zokogott a lány. 

-Hé, nyugi. Minden rendben lesz. Hidd el a fájdalom elmúlik, és egy szép emlék marad.- Vígasztalta a srác egy öleléssel. -De most, hogy ismét láttam minden seb fel lett tépve. És magam láttam, hogy még mindíg szomorú a történtek miatt.- Sírta a lány a pulcsijába.