Gyorsan bekaptam a reggelimet és nyugodtan ültem a tányérom felett és gondolkoztam. A tegnapi napról Peterrel és Mikeról. 
- Jó reggelt! - Köszöntött egy ásítással a bátyám. Felszisszentem ijedtemben. 
- Neked is. Ott a reggelid! 

Kelletlenül a kanapéhoz vonszoltam magam. Ma suli után feltétlenül haza kell mennem és ruhát meg egyéb dolgokat elhozni. Úgy döntöttem, próbálok kitérni Mike útjából, az  lesz a legjobb. Nekem nincs egy ilyen futó románcra kedvem, sem időm. 

A szünetben ismét hármasban dumcsiztunk. Én inkább csöndesen álltam és hallgattam őket. 

- Hogy vagy? - Fordult felém Mike.
- Jól, köszönöm. Te? - Válaszoltam félénken. Nem nagyon ment a levegőnek nézés.
- Én is. Köszönöm, hogy elmagyaráztad a matekot. 

Hirtelen Liana szakította meg a beszélgetésünket. Odacsörtetett hozzánk. Végigmértem. A haja hárta volt fogva egy kontyba, alig volt rajta smink. Jól nézett ki. 
- André? Beszélhetnénk suli után? - Kérdezte félénken. Láttam rajta megbánást. 
- Minek? 

- Majd elmondom. Kérlek várj rám suli után az ajtóban. 
- Majd meglátom. - Mondta André kimérten és ismét hozzánk fordult. Liana még egy gőgös pillantást vetett felém és elviharzott. 

- Ugy nem beszélsz vele? - Emelte fel a hangját Mike. André csak meghúzta a vállát. 
- Egy olyan idióta vagy! - Szitkozódott a szőke. 

Suli után hazabuszoztam. André megvárta Lianat, jobb volt nekem egyedül mennem. Gyorsan bekapcsoltam a számítógépet és elkezdtem egy bőröndbe behajigálni a ruháimat. 

- Emily! - Hangzott hirtelen anyám hangja a hátam mögül. Sikoltva megfordultam és ránéztem. 

- Na, ne félj. Úgy örülök, hogy hazatértél! Nagyon hiányoztál! 
- Csak egy fél órára jöttem amíg a cuccaimat összeszedem. - Morogtam és tovább pakoltam. 
- Kérlek maradj. Nagyon sajnálom amit tettem, de ne fuss el előlem. Beszéljük meg!

- Mit? Hogy annyi ideig hazudtál nekem? Hogy sosem láthattam az apámat? - Megrökönyödve álltam meg. 

- Kérlek maradj. Itt úgyis el vagy zárva tőlem, van magányod. Ha kellek átjösz, csak azt kérem, hogy maradj. Akkor legalább tudom, hogy jól vagy. 
- Most lefizetni próbálsz? - Húztam össze a szemöldökömet. 

- Ne beszélj így velem! 
- Sajnálom. - Nagyot sóhajtottam. 
- Akkor maradsz? - Félénken rám mosolygott. Végülis valamikor meg kell bocsájtani. Gondoltam magamban. 

Bólintottam mire egy mosolyt kaptam. 
- Fözünk valami ennivalót? Mit anya és lánya. - Próbált kedveskedni.
- Oké. - Egyeztem bele és követtem a saját lakásukba a konyhába. 

Én szorgosan vagdostam a hozzávalókat, míg ő az italról gondoskodott. Amikor kész volt csak leintettem, hogy üljön le nyugodtam. 

Imádtam főzni. Gyorsan összekevertem a felvágott zöldséget, tejfölt és húst. 

- Hol tanultál meg így főzni? - Anyukám szemei nagyra nőttek. Azért egy kicsit hiányzott. 
- Ilyen leszel ha egy ideig az apádnál és a bátyádnál vagy. - Mosolyogtam rá és tovább szorgoskodtam. 

Leültünk enni. 
- Nagyon jól sikerült. - Mondta két falat között.
- Köszönöm. - Mosolyogtam vissza és tovább ettem. Pár perc csönd után ismét megszólalt.
- Mit szólnál ha André ideköltözne? Az egyik lakás még nincs kibérelve, biztos tetszene neki. 
Én majdnem kiköptem a falatot ennek hallatán. 

- Ez most komoly? - Néztem rá komolyan.
- Persze. Szívesen látnám ismét, meg amúgy is, így nem lennétek egyedül. - Öszintének tűnt. 

Mikor megettem felálltam és elindultam vissza a szobámba Andrét felhívni. 
- Nagyon haragszol? - Szólt utánnam.
- Nem, de azért csalódtam benned.