Amabel mint minden reggel korán kelt és elkezdett reggelit csinálni. Nem is kellett sokat várnia arra, hogy a többieket előcsalogassa az illatokkal. 

Drake is hamar megjött és vett egy tányérral a palacsintából. A lány kerülte a tekintetét. Lehet, hogy elég jóba lettek az utóbbi időben, de tartania kell egy kis távolsagot. A fiú felhúzott tekintettel leült az apja mellé. 

Amíg ők ketten ettek a lány átöltözött és letelepedett a TV elé. Miután sorban végigjárta a csatornákat megtalálta a magának valót. Egy dokumentációt a középkorrol. Olykor nagyot szisszent mikor a történészek nevetségesen feltételeztek. 

Drake leült mellé és figyelte a lányt. A szöszi csak csillogó szemekkel nézte az utánnajátszott képeket és egy-két tárgyon szitkozódott ami abban a korban egyáltalán nem volt jellemző. Hirtelen oldalra nézett és a fiú tekintetébe ütközött. Gyorsan elkapta az övét. 

- Mi a gond? Ma olyan furcsa vagy. - Sóhalytott nagyot és a lány arcát fürkészte, amiről ismét semmi érzelmet nem tudott leolvasni.
- Semmi, csak egy kicsit elméláztam a filmen. - Mondta a lány és ismét a műsornak szentelte a figyelmét.
- Wow. Középkori börtönépitészet. Roppant érdekes. - Nyögött nagyot a srác és kicsit furcsállta. Ez nem vallott az amúgy mindíg üde és mosolygós lányra. Az utóbbi időben többször volt zavart és oly sokszor nézett régebbi filmeket. Ennek nem lehet csak Jeffrey elmenetele az oka. Főleg most, hogy már két hónapja ment el. 

Lassan közetebb húzódott a lányhoz és átkarolta. Mikor szóra nyitotta a száját azonnal megcsókolta. Mindkettőjükben kavarogtak az érzések. 

Drake nagy meglepetésére a szöszi visszacsókolt. 

De egyből elég durván el is taszította. 
- Drake, ez nem helyes. - Nyögött nagyot Amabel. A srác szomorúan nézett rá. 
- Kérlek ne ellenezd egyből. Csak gondolkodj el rajta. Kérlek. - Amy szemében összegyültek a könnyek. Olyan komoly lett, mennyire összeszedte magát az akkori kisgyermek akinek meghalt az anyukája. 

- Drake, hidd el jobb lesz ha mindezt elfelejtjük. Ez csak egy hiba volt ami becsúszott. 
- Csak én nem fogom elfelejteni. Ahhoz túl jó volt. - Egy keserű nevetéssel elhagyta a nappalit. A lány csak szomorúan nézett utánna, nem lett volna szabad idáig engedni a dolgokat. Főleg most, hogy a képességeit nem tudja kordában tartani. Nem akarta azokat bántani akit a legjobban szeret, akik a családjává váltak. Évszázadok óta ugyanannál a családnál van és otthon érzi magát de most önkéntelenül is bajba sodorhatja őket. 

Miután Georggal beszélt az aggodalmairól, és ő megbízott benne, hogy tudja mikor jelent veszéjt rájuk kiment egyet úszni. Egy kis pancsolás után kifeküdt az éppen lenyugvó napra és átfuttatta az agyán a filmben látott börtönt. Emlékezett arra, hisz annak idején volt ott. A testvére és anyukája jutott eszébe. Mennyi ideje nem látta őket.Egyre inkább álomba merült. 

Drake szólongatására ébredt fel. Azonnal fel pattant. Ismét túl gyorsan. A fiú hátrahőkölt. 
- Hé ezt ne csináld. - Nevetett halkan. Amaben csak szúrós szemmel méregette. Mit akart még a délutáni elutsítása után? Nem fejezte ki magát elég érthetően?

- Amabel kérlek beszéljük meg. - Sóhalytott nagyot a feketehajú. 
- Elmondtam amit mondani akartam nem értem mit kéne még ezen rágódni. 

Drake lassan végigsimogatta a lány arcát. Ilyen szép embert még nem látott. Már az első pillanattól beleszeretett, holott sokáig nem mutatta ki. Lehet, hogy ezt rontotta el. 
- Szeretlek. - Mondta a lánynak aki nagy szemekkel nézett rá. 
- Drake, nem. Nem is ismersz. Ne mondd ezt. - Szinte pánikszerű hangja lett. 
- Csak idő kell nekünk, de nekem bármennyi időt megérsz. 

Mielőtt bármit mondhatott volna ismét megcsókolta. De most is hagyta Amabel, maga sem tudta miért. 

Miután szétváltak a srác mosolygott rá. 
- Tudom, hogy te is szeretnéd. - Nézett rá meleg tekintettel.
- Nem Drake, ez... Ez túl bonyolult ezt nem értheted meg.
- Lehet, hogy nem értem meg de egyet tudok. Én nem fogok elnézést kérni azért mert megcsókoltalak. Egy cseppet sem bántam meg. 
- Ne mondj ilyet! Te nem tudod mibe keveredsz itt bele. - A lány nagyot sóhalytott. Végérvényesen túl messzire ment. 

Másnap reggel Amabel csendesen ült George irodájában. Kint még sötét volt, de korán keltek, hogy mindent megtervezzenek az esti partyra. Drake születésnapját ünnepelték. Miután átbeszélték a részleteket a lány menni készült, de a férfi megállította.
- Még szeretnék mondani valamit. 

A lány azonnal visszaült és figyelt.
- Látom a fiammal kezdtek jóban lenni. Eleinte jó szemmel néztem de mostmár aggódom. Ne érts félre, nagyon kedvellek és amióta az eszemet tudom ismerlek. De mindketten tudjuk, hogy veszélyt jelentenél a fiamra egy kapcsolatban. Egy idő után mindent el kellene mondanod neki, mint egy barátnak, vőlegénynek és férjnek szokás. Mivel nem ő a rangidős ezért nincs tervbe véve, hogy mindent megtud. De ettől eltekintve, főleg az nyugtalanít amit tegnap meséltél. És a képességeid sem előnyösek egy kapcsolatban. - Amabel halványan bólogatott. Talál érzett még egy kis reményt és az halt el most benne, maga sem tudta megmondani. George szavai viszont igazak voltak. 

- Persze, magam is tudom és nem is tudom hogy fajult eddig a dolog. De ismered, nem lehet beszélni a fejével. A mai buli után kérlek helyezz át egy másik helyre. Pár hónap nyugalomra szükségem lenne. - A férfi bólogatott. 
- Arra gondoltam az lesz a legjobb, hogyha elmész nyaralni. Vagy meglátogatod a családodat. Ha meg súlyosabb lesz akkor... - George elharapta a mondatot. Mindketten tudták mi lesz akkor. Mi lesz, ha a lány már egyáltalán nem tudja kontrollálni a képességét. Annyi mindent tud, hogy többszáz ember halálát okozhatná. De ehelyett csak egyet kéne tennie. Elcsititania az információkat. Azaz megölni magát. 

Pár órával később már Drake is fent volt és nagy mosollyal nyitott ajtót. A bátya és annak a családja állt ott. Kedvesen köszöntötte Deliaht, a feleséget és kislányukat Melodyt. Nem nagyon kedvelte a nőt. Az egész egyesületről nem tudott semmit, csak egy fellángolás volt amiből házasság és gyerek lett. Drake jól tudta, hogy Brandon mindezt nem akarta. De hisz ez a sorsuk mint minden fiúnak a companyban. Házasodni és utánna az ügyeket intézni. Egy gondos, jó feleséget aki kibírja a hosszú elléteket és meleg szívvel várja haza a férjet. 

A két testvér megölelte egymást. Egy jó ideje nem találkoztak. A kissebbik felkapta az immáron öt éves Melodyt és bevonultak a nappaliba.

Eközben Amabel sürgött-forgott. Feladatokat osztott a díszlettervezőknek, a testőröknek kiadta a vendéglistát, inni és ennivalóról gondoskodott és a többi... Lassan pipálgatta a listályán a dolgokat. Kicsit szomorú volt. Még csak egy esélyt sem adhat Drakenek. Pedig biztos volt benne, hogy működött volna, de mit tehet. Teljesen megérti George aggodalmait, hisz ő sem tett volna mást a helyében, de mégis fájt neki a gondolat, hogy el kell mennie több hónapra, ha jól alakulnak a dolgok. Ha rosszul, akkor örökre.