Másnap reggel izgatottan vártam, hogy André kocsija begördüljön az utcánkba és végre beszélgethessünk. Kiváncsi voltam mi történt tegnap amikor Lianával maradt és anyukám ötletét is el akartam mondani. 

Mikor végre feltűnt a kis bogárhátú szinte újjongtam. Egy gyors ölelés után egyből elkezdtem mesélni. 
- Hát Emily ez nagyon kedves anyukádtól, de tudod az én anyám egy hét múlva visszajön Norvégiából. Szerintem pedig nem nagyon repesne attól ha a húgához akarnék költözni. - Természetesen megértettem és egyet is értettem vele. Azért egy kicsit sajnáltam. 

- És mit volt tegnap Lianával? - Kiváncsiskodtam azonnal.
- Hát... - Nagy levegővel belekezdett. Látszott rajta, hogy lassan megbocsájt a lánynak. - Beszélgettünk egy kicsit. Azt hiszem tényleg megbánta. 

- Hát ha te mondod. Remélem nem bánod meg. 
- Én is. Már csak az a kérdés, hogy mesélem el Mikenak ezt. Apropó Mike. Van kedved ma eljönni velünk bulizni? Butterflyban lesz egy jó kis buli. Eljönnék érted tíz körül. 
- Hát nem is tudom... - Töprengtem el. Nem voltam az a nagy buliarc.
- Na, gyere el! Biztos jó lesz!
A végén beadtam a derekamat és elmentünk együtt suliba. 

Este kikerestem az egyik ruhámat, amit anyukámmal vettem az egyik bevásárlótúránkon és még nem volt rajtam. Még magassarkút is felvettem. André nagyon kedves volt, egész úton csak bókolt. Amikor megérkeztünk, egyből feltünt Liana. Mint mindíg szép volt. 

Amikor meglátott minket kicsit megszeppent de utánna egy kifejezés ült ki az arcára amit nem tudtam hova tenni. Valahogy nem tűnt szomorúnak. 

Én egyedül leültem a pulthoz és egy kicsit beszélgettem pár arccal, ahogy telt az idő, mindenki egyre többet ivott. Én maradtam a kólánál, akárki akart meghívni egy körre.

Aztán megtudtam mi volt az arckifejezés Liana arcán. Tudta, hogy ő fog nyerni ma este, tudta, hogy csak egy kis alkohol kell hozzá és André ismét az övé lesz. Meg sem kellett fordulnom, éreztem a diadalittas pillantásait. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam. 

Aztán megpillantottam Mikeot is. Gyengéden vált el egy lánytól és rám pillantott. Látszott az arcán, hogy ivott. Akkor betelt a pohár. Átpréseltem magam két verekedő között az ajtó felé és kirohantam a friss levegőre.

Az út közepén megálltam. Lassan derengeni fog. Gondoltam. Lassan legördült egy könnycsepp az arcomon. Tényleg többet jelentett nekem Mike mint gondoltam? 
- Emily - Hallottam Mike hangját mögülem.

- Emily kérlek várj. - Állt meg előttem Mike. Teljesen józanul beszélt és annak is nézett ki.
- Miért? Ez nem az én világom Mike. Én nem vagyok ide való. Te igen és az a lány is. És teljesen megértem, hogy őt választod. - Hadartam amíg elcsuklott a hangom.

- Emily te féltékeny vagy? - Szakított félbe Mike és megdöbbenten nézett rám. 
- Nem. De. Nem tudom Mike. Azt sem tudom, hogy mit akarok itt hajnalban. Vagy, hogy mit vártam ettől az egésztől. Csak kérlek, hagyjuk ennyiben.

Fogalmam sincs mit mondtam. Csak hadartam és hadartam. A könnyek csak folytak le az arcomon. 

- Emily, te félreértetted. Kérlek ne haragudj rám. Nem lett volna szabad így bánnom veled. - Szakított ismét félbe Mike. 
- Semmi gond, csak arra kérlek, hogy hagyjál békén jó? Ennyi elég volt nekem egy egész hétre. 

- Rendben, csak előtte egyet engedj meg. - Finoman magához húzott és megcsókolt. 

Amikor elengedett egyből elrohantam. Sok volt nekem ennyi dráma egy napra.